Gyémántlazac (Moenkhausia pittieri)

Tudományos név : Moenkhausia pittieri * Magyar név: Gyémántlazac * Csoport: Pontylazacok * Származás: Dél-Amerika * Testhossz: 5-6 cm * Természetes élőhely: Valencia-tó Venezuelában és a környező folyók. * Viselkedés: Békés, csapathal * Táplálkozás: Mindenevő, szívesen fogyaszt minden élő eleséget. * Szaporítás: Nehéz. * Medence: Minimum 60 literes * Halnépesség: 60 literre 5-6 hal * Dekoráció: Dús növényzet, gyökerek * Hőmérséklet: 22 -26°C * pH: 5,5-8,5 * Keménység: 5-12 NK° Megjegyzés: Bár tenyésztése nem nehéz, és már 1933-ban importálták Venezuelából, mégsem terjedt el széles körben. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy színei nem feltűnőek. Teste szürkés-sárgás ezüst, melyen a pikkelyek gyémántosan, flitteresen csillognak. Tartása nem jelent különösebb problémát, mert mint az Amazonas vidékének többi lakója, szereti a lágyabb vizű, 24-26 °C hőmérsékletű, esetleg enyhén tőzeges vizet, a dús növényzetű akváriumot. Az ivarok megkülönböztetése könnyű. Ez az 5 cm-re megnövő, magas testfelépítésű halacska a Hyphessobrycon ornatus, a rózsalazac hímjéhez hasonlóan hosszú, megnyúlt hátúszót növeszt. A nőstények hátúszója kisebb, lekerekített. Tenyésztéséhez csak fiatal állatokat párosítsunk. Az ívatáshoz 8-10 literes akváriumot rendezzünk be. Az akvárium vize 4-6 nk° keménységű és enyhén tőzeggel savanyított, 6,5-6,8 pH kémhatású legyen. Ívatómedencéjüket általában csak több nap után szokják meg, és a 26-28 °C hőmérsékletű vízben rendszerint a reggeli órákban ívnak. A finom szálú, élő növényre, melyet kaviccsal rögzítettünk a talajhoz, csak kevés ikraszem tapad; többségük a talajra hull. Műnövényt ne használjunk, mert magas testfelépítésük következtében könnyen fennakadnak. Ikrázás után a szülőket távolítsuk el, mert 24 óra után már kikel az ivadék. 200-300 felnevelt gyémántlazac, mint tenyészeredmény, nem ritkaság, ha elegendő naupliuseleséget tudunk számukra juttatni. Igen gyorsan fejlődnek, és hamar nagyobb, úsztató, nevelő medencébe kell áthelyeznünk őket.