Diszkoszhal (Symphysodon discus)

A diszkoszhalak (Symphysodon) a Cichlidae családba tartozó halnem. Három, az Amazonas folyó medencéjében élő faj tartozik a nembe. A diszkoszhalak népszerű akváriumi halak, tenyésztésük több ázsiai ország számára jelent komoly bevételi forrást.

Rendszerezés:
A diszkoszhalak a Symphysodon nembe tartoznak, amibe jelenleg három faj tartozik: leggyakoribb a Diszkoszhal (Symphysodon aequifasciatus), a másik kettő a Heckel-diszkosz (Symphysodon discus) és egy új faj, amit Symphysodon Tarzoo-nak neveztek el. Egy 2007 augusztusi tanulmány a következő három fajra osztotta a nemet: S. aequifasciatus, S. haraldi és S. discus.

Tartása:

Az akváriumok császárának is nevezik a méltóságos megjelenésű diszkoszhalat. Az Amazonas vidékén otthonos, ahol a bozótos mocsarak melg, nyugodt, lassú folyású vizeiben a vízinövények és a vízbe lógó vegetáció ágai között él. Teste kerek, oldalról lapított, diszkosz alakú. Ez a testalak segíti a rejtőzködést a hosszú levelű növények között. Hát-és farokalatti úszójának alapja nagyon hosszú, majdnem a farokúszóig ér, a nőstény tojócsöve lekerekített. A nemek megállapítása nehéz, az ikrás nőstények „kövérebbek”.
Akváriumban kitenyésztett törzsének számtalan színváltozata létezik. A kereskedelemben leggyakrabban a zöld, a kék, a barna és a vörös diszkoszhal kapható, de léteznek türkizkék és királykék változatok is. A legtöbb diszkoszhalnak függőleges sávos vannak a testén, melyek eredeti élőhelyén a környezetbe olvadást szolgálják, de már kitenyésztettek egyszínű rasszokat is.
Kényes hal, csak tapasztalt akvaristáknak való, kizárólag a tiszta, jó minőségű vízben tartható hosszabb ideig életben. A nagyon lágy, enyhén savanyú vizet kedvelik. Mivel tekintélyes méretűre növekednek (20 cm), nagy akváriumot kell biztosítani a számára (minimum 200 liter). A csoportosan mozgó diszkoszhalak sűrű növényekkel beültetett sötét hátterű medencében fenséges látványt nyújtanak. Csak rokon fajokkal, hasonló nagyságú halakkal lehet együtt tartani, például vitorláshalakkal. Ragadozó, változatos étrendet kíván. Nem szeretik a túl világos medencét, ezért magas, felszínen lebegő növényekkel árnyékoljunk. Legtöbbször a víz középső rétegeiben, egy helyben lebegve tartózkodik. Szaporítása nem egyszerű. Nagy türelem és ügyesség szükséges hozzá, valamint ásványi anyagokban szegény, savas víz. A szülők függőleges felületekre rakják nagyszámú ikrájukat. Az utódokat mindkét szülő gondozza. Olyannyira ivadékgondozók, hogy az első hetekben a nőstény speciális bőrváladékot termel az ivadékok táplálására, ezért néhány hétig a kicsiket szüleik mellett hagyhatjuk. A bőrváladék nélkül a kicsik ritkán nevelhetők fel.